A szabad levegővel érintkező anyagok felülete „koszos” lesz: mindenféle légköri szennyező anyagok (víz, oxigén, szénhidrogének stb.) tapadnak ki a felületre, lerontva vagy akár teljesen elfedve az anyagunk fizikai-kémiai tulajdonságait. A fenti mondat minden anyagtudományi/felülettudományi laborban elhangozhat és valóban úgy tűnhet, hogy a szabad levegőn elkerülhetetlenül kialakuló a rendezetlen szennyeződésekről, azok összetételéről és struktúrájáról nem sokat tudhatunk.